„Az önkéntesség egy nem fizetség ellenében nyújtott tevékenység, amelynek során valaki időt fordít egy olyan, másik szervezet vagy egyén megsegítésére, amellyel vagy akivel egyébként nincs kapcsolata.”

Az Egyesült Királyságban alkalmazott nem hivatalos definíció

 Ha az utca emberének feltesszük a kérdést, hogy szerinte mi az önkéntesség, illetve, hogy mi jut eszébe erről a szóról, olyan válaszokat kapunk, hogy „mások segítése”, „rászorulók helyzetének javítása”, „ingyen munka”, „alapítványok”, „jótékonykodás”, „szolidaritás”, „nonprofit szervezetek”, „társadalmi munka”, „a rosszabb helyzetben lévők támogatása”, „szociális segítségnyújtás”.

Tulajdonképpen az önkéntesség fogalmával kapcsolatos fenti asszociációk mindegyike meghatározza valamilyen módon az önkéntességet, de mégsem ad kimerítő választ a „Mi is az önkéntesség?” kérdésre. És valójában nehéz is lenne kimerítő választ adni, teljes körűen definiálni az önkéntességet, mivel egy nagyon komplex jelenségről van szó. Az önkéntesség különböző formákban nyilvánulhat meg. Eltérő jelentéstartalommal bírhat attól függően, hogy milyen országban, milyen társadalmi közegben beszélünk róla, a történelem, a vallás, a politika, a hagyományok és szokások nagyban kihatnak rá. Annak ellenére, hogy léteznek meglehetősen különböző értelmezések, az egyes definíciókban felfedezhetők azok az alapvető sajátosságok, közös vonások, amelyek együttes jelenléte az önkéntes munkát megkülönbözteti más tevékenységtől.

Amennyiben az önkéntesség szó nyelvi eredetét vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy a legtöbb európai nyelvben az önkéntes kifejezés – angolul voluntary, olaszul volontario, franciául volontaire, svédül volontär, hollandul volontair – a latin ’voluntarius’ szóból, melynek jelentése ’hajlandó’, ’kész’, illetve a szintén latin ’voluntas’ – ’akarat’ szóból származik, és ily módon a tenni akaráshoz köthető. Német nyelvterületen pedig a ’Wille’ – ’akarat’ szó és a ’frei’ – ’szabad’ melléknév összekapcsolásából jött létre az önkéntest jelölő freiwillige kifejezés, amely kifejezi, hogy az önkéntes szabad akaratából cselekszik.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2001-ben készült jelentésében az önkéntesség meghatározásáról szóló vita tisztázása érdekében megfogalmazta azokat az alapvető jellemzőket, amelyekkel az önkéntesség leírható. Ezek szerint az önkéntesség:

1. anyagi érdektől mentes, azaz, aki ezt a tevékenységet választja, az nem anyagi ellenszolgáltatásért teszi (bár a költségek megtérítése és jelképes fizetség megengedhető)

2. szabadon választott, azaz ez a vállalás önkéntes, az egyén saját, szabad akaratán múlik (bár itt is vannak átmeneti területek, mint például az iskolai közösségi munka, ahol bátorítják, néha pedig előírják a diákok részvételét az önkéntes munkában)

3. mások javát szolgálja, azaz nem szolgálhatja kizárólag az önkéntes munkát végző érdekeit, hanem más személyek vagy a társadalom egésze javára végzett tevékenység (noha elismert tény, hogy sok pozitívummal jár az önkéntes számára is)

Látható, hogy bár a jelentés célja az volt, hogy kézzel foghatóbbá tegye az önkéntesség fogalmát, lehatárolja, hogy mi az, ami ilyen jellegű tevékenységnek tekinthető, mégis vannak képlékeny területek, amelyek további vitára adhatnak okot. Ezen kívül ez egy meglehetősen széles értelmezési tartományt tesz lehetővé, amelyen belül az önkéntességnek legalább négy típusa különböztethető meg: kölcsönös segítségnyújtás és önsegítés; jótékonyság és a rászorultak szolgálata; közösségi részvétel és állampolgári szerepvállalás; valamint a közügyek képviselete és társadalmi kampányok megvalósítása.

A 2006-ban kiadott Kiáltvány az Európai Önkéntes Tevékenységről című dokumentumban a következőképp határozták meg az önkéntességet:

Az önkéntesség olyan tevékenység, amelyet az egyének szabad akaratukból, döntésük és motivációik alapján; pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül (díjazásmentesen); szervezett formában (civil szervezetek, önkéntes központok, többé-kevésbé szervezett csoportok keretein belül); azzal a céllal végeznek, hogy valaki más hasznára legyenek, illetve hozzájáruljanak az általános értékek szélesebb körben történő terjesztéséhez.

Csákvári Zsófia

Első publikálás: Mikesy-Molnár-Reicher: "Önkéntesen, felelősen - a 20 legfontosabb kérdés a nemzetközi önkéntességről" (első magyar nyelven megjelent könyv a nemzetközi önkéntességről, Magyar Önkéntesküldő Alapítvány, 2011)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.