Az eddigi legszebb hétvégén vagyunk túl. Szombat délután Fabrice-al, Rachidi-val és Stefi-vel Cotonou-ba indultunk. Először strandra szerettünk volna menni, de végül a Route des Peches-nél kötöttünk ki. Mikor először kerestük ezt a helyet, Porte des Peches-t értett a sofőr, így egy kikötőbe érkeztünk. Korábban a lányok meséltek a helyről, amit meg szerettünk volna látogatni, és ez közel sem egy pálmafákkal övezett tengerpart volt, így tovább keresgéltünk, mire nagy nehezen meg is találtuk. Csodálatos volt, sokkal nagyobb part, mint Ouidah volt.

5_2.png

Elég szeles volt az idő, így én megint nem fürödtem, de Stefi és Rachidi ruhában pancsoltak a tengerben, mint két kisgyerek. Mivel itt már 7kor sötétedik, úgy döntöttünk maradunk, és találtunk is egy bárt, ahol enni, inni, vízipipázni és táncolni is lehetett. Soha nem volt még ilyen élményben részem, hogy közvetlenül a tengerparton buliztunk. 11 körül értünk Rachidi ikertestvéréhez, ott töltöttük az éjszakát, de mivel a városban laknak, az utcáról borzalmas hangos zene szűrődött be, nem sokat tudtam aludni. Éjfél körül még elmentünk egyet sétálni a Quartier JAK-ba, ami a gazdagok negyede. Mintha ugrottunk volna egy nagyot Miami-ba. Hatalmas házak, falak, privát tengerpart, éttermek és luxus. Természetesen rengeteg fehér emberrel. Hazafelé a motoron becsuktam a szemem, hogy ne is lássam ezt a világot, mert ez nem az igazi Benin, nem az, amiért én szeretek itt lenni.

5_1.png

Vasárnap már 9 körül elindultunk a strandra, ahol volt uszoda is. Amíg oda nem értünk, szakadt az eső, de amint megérkeztünk kisütött a nap és elállt a szél is. A belépő az itteni árakhoz képest elég drága, de mivel a tengerpartot beszabályozták, nincsenek hullámok, így lehet fürdeni a tengerben. Ennek viszont megvan az ára. Természetesen naptejet elfelejtettünk vinni, így másnapra úgy néztünk ki, mint két kis paradicsom. Elég nehéz volt itt elmagyarázni, hogy fáj a bőrünk, mivel itt ez a probléma nem létezik.

5_3.png

Elkezdtem az ételekről is fotót készíteni, hogy ezeket is meg tudjam osztani veletek.

5_4.png

Az első képen a bouillie (kukoricalisztből készült forró kása) és a benier (manioc-kal és cukorral készített fánk), ezt általában reggelire esszük. A másik képen a banane plantain, főzve. Ezt hagymás, paradicsomos szósszal esszük, de olajban is meg lehet sütni, salátához tökéletes. Sokkal nagyobb, mint a normál banán, és az íze sem annyira édes. Nyersen is meg lehet enni, de a vitaminok csak meleg hatására válnak ki.

Rengeteg gyümölcsöt is eszünk, de teljesen másképp néznek ki mint otthon, és persze zamatosabbak is.

5_5.png

Első kép a kókusz, amikor még nem teljesen érett, második kép a belsejéről, miután kiittuk a kókuszlevet, harmadik kép pedig már az érett kókusz. Általában akkor érett, ha sárga a külseje, ha zöld, akkor még sok benne a kókuszlé, de a gyümölcs még puha. Most elkezdtem minden gyümölcsről, ami különleges, képet készíteni. Sok olyan növény van, ami otthon nem ismert, már elkezdtem írni a listát, hogy milyen magokat szeretnék hazavinni, amiknek van esélye az otthoni környezetben is megélni. Az egyik ilyen a laurier. Az illata hasonlít a szerecsendióra, de sokkal finomabb. Itt a pate-hoz és a tapioca-hoz használják leggyakrabban, otthon arra gondoltam, talán tejbegrízzel, vagy tejberizzsel próbálom majd meg. Ha esetleg bárkinek lenne kérése, mit vigyek haza, nagyon szívesen teszem.

Túl vagyunk az első mese-esten Charlemagne-al, a nyelvtanárunkkal. Rengeteg történetet mesélt a FA intézményéről, ami egy spirituális tanácsadásként fordítható le. Elég nehéz elmagyarázni, de a lényeg, hogy van 16 jel, mindegyiknek más a jelentése. Amikor van egy kérdésünk, amire tanácsot szeretnénk kapni, két jelet kapunk, így összesen 256 féle jelentés van, amit fejben tartanak. Ahhoz, hogy minden jelnek a jelentését megőrizzék, rengeteg történetet találtak ki a jelekhez, ezek közül mesélt nekünk.

5_6.png

Viszont, ami a leginkább megmaradt bennem, az az ő története. 6 éves korában az édesanyja elküldte őt Franciaországba, hogy a nagybátjánál lakjon. Felszállt egyedül egy gépre és Franciaországban ébredt fel. Azt mondta borzalmas volt, a kis házakat, kerteket, a vidéket felváltották a nagy házak, betonrengeteg. Az első év volt a legszörnyűbb, hiszen nem fogadták el, nem értették, se az édesanyja, sem az édesapja nem halt meg, mégis Franciaosrszágban él, vajon örökbe fogadták, vagy miért lehet itt. 14 éves korában úgy döntött, nem bírja tovább ezt a világot, és visszatért Benin-be. Megható volt, ahogy a hazájáról mesélt, hiszen 6 éves korában szakadt el otthonról, lett volna esélye megszokni Európát, de olyan erősen éltek benne az emlékek, hogy visszatért.

5_7.png

Stefi búcsú bulija jól sikerült, de sokat dolgoztunk, mire mindent sikerült leszervezni. Sajnos megfáztam, így másnapra eléggé fáradtan ébredtem. A bulikban itt általában mindig ugyanaz a zene szól, de legalább most már ismerjük az összeset. Joseph, aki a turizmusért felel, mindig készül felkonferálással. Most végre már majdnem mindent értettem is abból, amit mondott. Legutóbb a motorjával jött be a táncparkett közepére, teljesen megőrülnek, ha buliról van szó.

5_8.png

Úgy néz ki jön majd két francia gyakornok októberben, de nem tudom velem fognak-e lakni, vagy másik házban.

Csütörtökön sikeresen bemutattuk a munkánkat a megbízó szervezetnek (FAEB), elégedettek voltak, sok sok pozitív visszajelzéssel. Sajnos Fabrice-nak, a trinom partnerünknek olyan képzése volt, amit nem tudott lemondani, így Stefi-vel mi mutattuk be az egész projektet. Nem volt egyszerű franciául prezentálni, de túl vagyunk rajta, és most mindenki megnyugodott egy kicsit.

5_9.png

Nagy nyomás volt rajtunk, hogy a csapat egyetlen tagja, aki anyanyelvi szinten beszéli a franciát, nem volt ott. Amiért nagyon hálásak voltak, hogy egy olyan projektet adtunk a kezükbe, amivel el tudnak kezdeni dolgozni az oktatási módszerek kidolgozásán. Sajnos még aznap este Stefi el kellett búcsúznunk Stefitől, mert reggel 5kor indult a gépe, így este vitték ki. Gondolkodtunk rajta, hogy motorral utána megyünk és meglepjük, de aztán annyira fáradtak voltunk, hogy nem akartunk egy estét alvás nélkül tölteni. Szerencsére jól döntöttünk, mert kiderült, hogy a repülőtérre csak akkor mehetünk be, ha valóban utazunk. Másnap reggel Tanja is elutazott, este pedig Maja.

5_10.png

Stefinek készültem egy kis ajándékkal, mivel utolsó nap prezentáltunk, nem nagyon tudott arra koncentrálni, hogy mindenkitől elbúcsúzzon, így vettem egy füzetet, nyomtattam képeket, és mindenkit aki közel állt hozzá megkértem, hogy írjon neki. Mielőtt elutazott a kézipoggyászába csempésztem és ráírtam, hogy csak a repülőn nyithatja ki. Délelőtt már írt is sms-t, hogy elsírta magát, és nagyon nagyon köszöni. Már most hiányzik, jobb lenne vele tölteni a fennmaradó időt.

5_11.png

Pénteken az egész házat kitakarítottam, mivel egy hétig most nem leszek otthon Togo miatt, nem akartam koszt hagyni magam után. Hát amit találtam a lányok ágya alatt és környékén, azt soha nem fogom elfelejteni. A nádat teljesen felették a hangyák a matrac alatt és olyan járatokat csináltak, hogy csak hemzsegtek. 3 hónap alatt egyszer sem szellőztették ki a matracot, vagy takarítottak ki. Gusztustalan volt, de most végre minden tiszta. A reptérre menet Maja megint csak panaszkodott mindenen, most örülök annak, hogy nem kell hallgatnom a mindennapos panaszkodását.

5_12.png

Sarah-val elbúcsúztunk Hannah-től és Maja-tól, és elkezdtünk megkeresni a szállót, amit foglaltunk. Sajnos a zem-sofőrök nem találták, így gyorsan kerestünk egy másikat. Este elmentünk keresni valamit enni, és sokat beszélgettünk. Sajnos a partnere, Hannah borzalmas negatív ember, és a mentorukkal olyan szinten rossz viszonyt alakított ki, hogy el sem köszöntek. Nem lehetett könnyű neki 3 hónapig úgy együtt élni valakivel, hogy ő szeret itt lenni, a partnere pedig számlálja vissza a napokat. Nagyon örülök, hogy sikerült a programunkat így összeegyeztetni és együtt utazni, mert iszonyatosan pozitív személyiség. Ő sem szereti a hoteleket, így már találtunk is ismerősök ismerőseit, ahol aludhatunk.

Grand Popo csodálatos, lehetséges, hogy maradunk még egy napot. A szállás közvetlenül a tengerparton van, hallani a hullámokat a szobában, és az árak egyáltalán nem vészesek, egy szoba 2500 Ft, és mivel Sarah-val megosztjuk, csak 1250 Ft.

Nagyon várom már Togo-t, azért igyekszem majd írni onnét is.

A bejegyzés trackback címe:

http://onkentesen.blog.hu/api/trackback/id/tr806842561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.