Orsi 2013. szeptemberben kezdte meg önkéntes projektjét Franciaországban. Az első hetekről szóló beszámolóját olvashatjátok most.

A Magyar Önkéntesküldő Alapítványon keresztül értesültem egy nemzetközi önkéntesprogramról: franciaországi Arche–okba (nálunk Bárka) kerestek sürgősen önkénteseket. Azonnal a jelentkezés mellett döntöttem, mert mindig is érdekeltek az ilyen lehetőségek (korábban már voltam önkéntes Magyarországon), illetve nagyon szerettem volna megtanulni franciául. Tökéletes volt az időzítés, ugyanis éppen az államvizsgára készültem, amikor jelentkezni kellett, vagyis nyugodtan elkötelezhettem magam egy ilyen hosszútávú program mellett. Nagyon gyorsan kiderült, hogy jöhetek Franciaországba, Nord-Pas-de-Calais régióba, egy Ambleteuse nevű településre, amely az Opálparton fekszik.

Itt hat otthon található, Boulogne-sur-Merben még egy — ez a hét „foyer” (otthon) alkotja az Arche Les Trois Fontaines közösséget. Közösség, mert itt együtt élik a mindennapjaikat a gondozottak és az asszisztensek. A gondozottak értelmi fogyatékosak, leginkább felnőtt és idős emberek, az asszisztensek pedig fiatalok (18-30 évesek), nagytöbbségük külföldi. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen felelősségteljes munkát nem képzett, viszonylag kevesebb tapasztalattal rendelkező fiatalokra bízni. Az Arche nagy hagyománnyal, jól bejáratott és hatékony módszerrel működik. Ezek az otthonok tényleg otthonok, a házban minden megtalálható amelyre egy nagy családnak szüksége lehet. Minden otthonban körülbelül 6-8 gondozott és 3-4 asszisztens dolgozik, illetve rajtuk kívül szakemberek is — a legnagyobb támaszaink, az AMP-k (Aide Médico-Psychologique). Ők abban különböznek a „mezei” asszisztensektől, hogy képzettek, tehát elméleti es gyakorlati szempontból is nagyon jól ismerik ezt a közeget. A külföldi asszisztensek számára pedig egy nagyon jó gyakorlóiskola ez a munka, hiszen megismerik az olyan fogalmakat, mint „önzetlenség”, „kitartás”, „felelősség” stb., és egészen új oldalról kerülnek kapcsolatba emberekkel, megélik a szeretet ezerféle formáját. Ugyanis nemcsak munka ez, hanem Élet is: amit teszünk, kapunk, adunk, ahhoz sokszor erős érzelmek is társulnak. Mindeközben intenzív önismereti tréningben veszünk részt, mert feltárulnak előttünk az erősségeink, a gyengeségeink, a szellemi és a fizikai határaink.

100_4439.JPG

Asszisztensként dolgozom az egyik otthonban, és lényegeben az a feladatom, hogy részt veszek a gondozottak mindennapjaiban. Olyan feladatokban segítek, amelyeket ők nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megoldani: takaritás, főzés, mosás, bevásárlás, fürdetés és hasonlók. Úgy kell elképzelni az otthont, mint egy nagy családot: osztozunk a munkában, az örömben, mindenben. Vigyáznunk kell rájuk lelkileg és fizikailag is, ezért kicsit olyan érzés is, mintha szülők lennénk — annak ellenére, hogy felnőtt emberként kezeljük őket. A nehézségeket kihivásokként fogom fel, és eddig szerencsére mindig sikerült úrra lennem a nehéz helyzeteken, ami nagy sikerélmény. Különösen úgy, hogy ezelőtt soha nem foglalkoztam értelmi fogyatékosokkal. Mindegyikük eltérő karakter, ami egyrészt a betegségeikből, másrészt emberi mivoltukból adódik: ugyanúgy egyéniségek, mint a nem fogyatékkal élők. Ugyanakkor  ezek a nagyon karakteres személyiségjegyek sajátos módon, esetenként erőteljesen mutatkoznak meg, amit tudni kell kezelni. Nálunk például az egyik lakó nagyon szeret „nem”-et mondani, és sokszor makacsul ragaszkodik a saját elképzeléseihez, nem hagyja, hogy befolyásoljuk vagy irányítsuk (pedig sokszor muszáj, mert magától nem tenné ezt vagy azt). Egy másik mindenről szeret véleményt mondani, rossz kedvében kritizál vagy éppen nem reagál a kérdéseidre, máskor viszont kiadja neked az ukázt. A legnagyobb kihívás számomra az, hogy ilyen helyzetekben is nyugodtnak kell maradni, szerencsére ez eddig mindig sikerült. Az is előfordul, hogy nem sikerül jól kipihenni magam az éjszaka, de ha tudatosan boldogan, pozitívan kezdem a napot, akkor meg lehet feledkezni a fáradtságról, habár ez is sok energiát igényel. De megéri! Nagyon sok szeretetet kapunk a gondozottaktól, és az asszisztensek is jó barátok — segítünk egymásnak, megbeszélünk mindent.

orsi.jpg

Az életünk itt néha spontán zajlik, ugyanakkor nagyon sok szabály alakult már ki az idők folyamán, ami segíti mederben tartani az eseményeket. Mindig van napi és heti terv, minden szerdán csapatgyűlésünk van, havi egyszer pszichológussal találkozunk és beszélünk, közösen. Olyankor kielemezzük a bennünk felgyülemlett érzéseket, gondolatokat, tapasztalatokat. Rendszeresen járunk különféle képzésekre, amelyek szintén növelik a biztonságérzetünket. Az asszisztensek felelősével is hétről-hétre találkozunk az első hónapban, utána igény szerint, és nagyobb időközönként vele is leülünk (egyenként), hogy átnézzük az elmúlt időszak tapasztalatait. Az Arche-ban az a legjobb, hogy minden dolgozó egyben a barátod is, akire számíthatsz, akivel őszintén közölheted örömödet-bánatodat. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnéd, senki sem fog megdorgálni, időt hagynak mindenkinek, hogy a maga  ritmusában belerázódjon a munkába. Viszont nagyon fontos, hogy motivált legyen az asszisztens, vagyis legyenek céljai, vágyai a munkájával kapcsolatban, mert csak így lehet fejlődni.

Személy szerint azt vártam és várom ettől az önkéntességtől, hogy lelkileg megerősödjem. Ezt a folyamatot már az első napoktól fogva érzem, jobban feltalálom magam, könnyebben boldogulok a nem várt szituációkban. Itt mindenki időt hagy magának és a másiknak is, mert tudjuk, hogy habár az Arche is a világ része, annak mégiscsak egy sajátos arca, amit meg kell ismernünk és értenünk, és amihez muszáj idomulnunk. Eközben az Arche is „befogad” minket, együtt fejlődünk, folyamatosan hatunk egymásra. Ez egy nagyon jó érzés: valami fontos és nagy dolognak vagy a részese, Te is formálod a közösség történetét. Ambleteuse és az Opálpart pedig csodálatos hely, itt könnyű feltöltekezni, élményeket gyűjteni. A szabadnapokon (heti egy nap, illetve havonta három nap és három havonta tíz nap szabadság jár) kimozdulunk, ellátogatunk a nagyobb városokba, szép időben a tengerparton vagyunk, és ha  több nap is a rendelkezésünkre áll, akkor akár más régiókba, országokba is el tudunk utazni.

100_4007.JPG

Habár még csak bő másfél hónapja vagyok itt, úgy gondolom megéri önkéntesnek lenni az Arche-ban. Egy teljesen újszerű tapasztalatot szerez itt az ember, miközben nagyon sok barátra lel, jobban megismeri önmagát és a világot is. Ezért nevezik az Arche-ot az Élet Iskolájának.

A bejegyzés trackback címe:

https://onkentesen.blog.hu/api/trackback/id/tr615602654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.