_zsolt 2014.09.02. 13:03

Az első napok Beninben

 

Csak megnyugtatásul, az egészségemmel minden teljesen rendben van. Sokat beszélnek az eboláról és volt is most 4 francia önkéntes, akik nem jöttek el, mert félnek... Beszéltünk a vezetőkkel és ők is azon a véleményen vannak, mint mi, hogy nem kell aggódni, mert tényleg csak 1 embert találtak, aki fertőzött. Ha lesz ok idegeskedni, nem fogok gondolkodni, hazamegyek, de egyelőre minden rendben van.

Sokféle kaját készítenek, de a legjobban az ízlik, ami az otthonira hasonlít, olyasmi mint a fánk, csak nem annyira olajos. Itt sajnos húst nem igen esznek, így többnyire zöldségeket és gyümölcsöket veszünk, meg az utcai árusoktól vásárolunk, de nem kell aggódni, mindenki így csinálja, a lányok már egy hónapja vannak itt, és semmi bajuk sincsen. Itt is van pár kép a kis lakhelyünkről. Elég egyszerű, de kényelmesen berendezkedtem és komfortosan érzem magam a körülmények ellenére. A zöld hordóban a fürdésre alkalmas víz van, azt ivásra nem használhatjuk, ivóvíz a farmon van, ami nem messze van a szállásunktól, kb. 5 perc séta. Ezt minden reggel meg kell tenni, mert napközben nem nagyon van lehetőség mászkálni ivóvzért. 1.png

A matrac az én ágyam, felette a moszkító háló, amit minden este leengedek, hogy ne csípjenek agyon a szúnyogok és egyéb állatok. A hangyákkal kűzdünk, benzint használunk ellene, van amikor működik, van amikor nem. Ha a víz elfogy, mindig meg kell kérni a házinénit, hogy hozasson vizet. Az árak egyszerűen elképesztően olcsóak, így én nem is alkudozom, nekem nem azon a pár forinton fog múlni az életem, nekik lehet. Mosni is kézzel mosunk, ami elég vicces volt, ha soha nem csináltam volna, lehet, hogy meglepődömA hajam borzalmas a páa miatt, úyhogy a héen elmegyek é csinátatok afro hajat, de nem póhajjal, mert az egyik láy itt megcsinátatta é aludni is alig tudott benne. Nincs annyira meleg, mint gondoltam, van egy ké nap, amikor kisü a nap, töbnyire ború, de kellemes idővan.

2.png

Szóval ez a kis házikónk itt. A víz persze hideg, de próbálom megszokni. Stefaninak, akivel együtt dolgozunk volt maláriája, de szerencsére átvészelte. Én nem szedek gyógyszert, mert nem szeretnék depressziós lenni tőle, így főleg a spray-t használom, remélem használni fog.

A munka folyik, csináljuk az interjúkat, a hét egy kicsit nyugodtabb lesz, mert most nem megyünk sehova, csak feldolgozzuk, amiket hallottunk. Elég nehéz, mert sok helyi gazda csak fon-t beszél, ami a franciának egy elég eltorzult változata. Ezen kívül a farm kertjében kísérletezünk is a helyi növényekkel, így ezeket mi gondozzuk, felmérjük hogy növekednek. Ebben most 4-en veszünk részt, mi ketten Stefanieval és Fabrice, valamint Edné, ők mind a ketten helyiek. Ez nem tartozik a projekthez, csak segítünk nekik minden pénteken az öntözésben és a növekedés mérésében.

3.png

Vasárnap reggel voltunk katolikus templomban is, nagyon szép volt, 2 órán át tartott. Sokban hasonlít az otthonihoz, de itt van kórus, akik énekelnek, olyan apáca show szerűen, nagyon tetszik!

4.png

Mindenki nagyon kedves és segítőkész, közvetlen, és eddig még senki nem tett ránk megjegyzéseket, valószínűleg azért, mert sok önkéntes van náluk folyamatosan. Egyedül nem igen megyünk sehova, bár abszolút nem veszélyes.

5.png

Sokat jövünk megyünk a falucskában, egyelőre mi Stefanieval nem utazgatunk, csak a másik két lány, ők szinte minden hétvégén mennek valahova, de nekünk jobban tetszik itt és inkább programot csinálunk a helyiekkel. Egy kicsit tartok attól, hogy október elején elmennek a lányok és egyedül maradok, de remélem jönnek új önkéntesek és nem leszek csak én a házunkban.

Itt elég nehéz ruhákat venni, mert készen csak kínai dolgok vannak, amik elég gagyik, így anyagokat vásárolunk és elvisszük a szabóhoz, aki elkészíti nekünk, ahogy csak szeretnénk. Nagyon kedves, közvetlen, és meg is hívott már minket vacsorára, és felajánlotta, hogy egy hétvégét nála tölthetünk a családjánál, egy kis falucskában, de még egyelőre egyikre sem volt időnk.

6.png

Összeségében nagyon jól érzem magam itt, mindenki nyugodt, nem idegeskedik, nem siet, ráér. Sokat játszunk kártyával, ha valakire várni kell, nem stresszeljük magunkat semmivel. Furcsa ezt az otthoni dolgok után megszokni, de igyekszem átállni, és megőrizni ezt az érzést akkora, amikor hazamegyek. Szerencsére a szállásunktól 10 méterre van egy hely Chez Clotilde, ahol fotelek, áram és étel van. Ezek itt elég korlátozott dolgok, így ha szükségünk van valamire ide jövünk

A bejegyzés trackback címe:

https://onkentesen.blog.hu/api/trackback/id/tr16658927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.